A 2011. év madara - a széncinege

A faj nem veszélyeztetett: nem csökken az állománya; alkalmazkodóképes, így a nagyvárosok belső kerületeiben is megél; mesterséges odúkkal jól telepíthető; az Agrár-környezetgazdálkodási program is érinti a védelmét; a téli etető összes eleségtípusát fogyasztja. Akkor miért éppen ez a madár a 2011-es év madara? Éppen ezért! Szükségünk van egy olyan pozitív példára, ami igazolja, hogy mindannyian tehetünk korunk egyik legnagyobb kihívása, az élőhelyrombolás, a fajok eltűnése ellen.

A természetes élőhelyek és a fajok eltűnése nem pusztán tudományos probléma.

Napjainkra a természetes élőhelyek átalakítása, életközösségeik változatosságának csökkenése olyan mértéket ért el, hogy már nem csak a biológusok, ökológusok és a zöld szervezetek, de a kérdéssel nem foglalkozó lakosság egyre szélesebb rétegei is érzik ennek negatív hatásait. Azaz ma már a fajok eltűnése, a táj kiüresedése közvetlen, negatív hatásokat gyakorol a gazdaságra, a lakosság életszínvonalára, a nemzeti, kontinentális és bolygó szintű kereskedelemre, élelmiszerellátásra - azaz a társadalom szövetének egészére.

Mit is jelent ez pontosan? Nem pusztán annyit, hogy néhány "fákat ölelgető" fanatikus vagy szemüveges biosz professzor kevesebb ürgét, sast, bogarat vagy virágot láthat. Hanem: a túlhalászás miatt világszerte kiüresedő tengerek és óceánok halászainak munkanélküliségét; a természetes rovarvilág eltűnése miatt kézzel porzott barack ligeteket Kínában, eltűnő fecskéket (a 2010-es év madarai) Magyarországon; a kiuzsorázott talajok csökkenő termésátlagait; az élhetetlenné, sok helyen lakhatatlanná váló tájat (és még folytathatnánk szinte a végtelenségig), ami a klímaváltozás globális és lokális hatásaival együtt össz társadalmivá teszi a kérdést.

 

A széncinege a sikeres társadalmi szintű természetvédelmi összefogás
jelképmadara is lehetne (Grafika: Kókay Szabolcs).

 

Mit tehetünk a széncinegéért?

• B és D odú kihelyezése, akár kis odútelepek kialakítása, például iskolai szakkörök keretében: 2-3 méteres magasság elegendő, faágról lógatva, fatörzsre rögzítve vagy épület falára. Odútakarítás, -karbantartás: a költések után (kb. május és július végén) távolítsuk el az elhasználódott fészekanyagot.
• Elegendő egy-két madárodú, egy kis itató, télen egy etető vagy akár néhány cinkegolyó a kertbe, az óvoda- és iskolaudvarba, az iroda ablakába, és máris élvezhetjük tollas barátaink közelségét. Ha pedig már ott vannak, a pedagógusokat és a szülőket a nevelésben, a gyerekeket és felnőtteket a kikapcsolódásban, a gazdálkodókat és kiskert tulajdonosokat a kártevők távoltartásában segítik a madarak.
• Ezért a Madárbarát kert program - ennek keretében pedig a széncinege védelme - messze túlmutat a konkrét természetvédelmen: szemléletet ad, segíti és ösztönzi a cselekvést, és nem utolsó sorban feloldja az emberekben a tehetetlenség érzését, azt, hogy úgy érezzük, semmit nem tehetünk a környezetünkért.

 

A mesterséges odúk egyik leggyakoribb költő faja
a széncinege (Grafika: Kókay Szabolcs).

 

A széncinege egyik fontos téli elesége a faggyú és mag
keverékéből álló cinkegolyó (Grafika: Kókay Szabolcs).

 

 

Forrás: MME - Orbán Zoltán