Az év vadvirága a leánykökörcsin 2011-ben

Az MME az "Év madarát", a Nyugat-magyarországi Egyetem pedig az "Év fáját" választja meg minden évben. E mozgalmak nyomán a honi botanikusok az idei évtől megválasztják az "Év vadvirágá"-t.

A kezdeményezés célja, hogy évről-évre ráirányítsa a figyelmet egy látványos és veszélyeztetett vadon élő virágos növényünkre. A magánkezdeményű ötletet követő internetes vita, majd szavazás eredményeként 2011-ben, a leánykökörcsinre (Pulsatilla grandis) esett a választás. A remények szerint a következő évtől már egy szakmai intézmény vagy szervezet irányításával folytatódik és válhat hagyományteremtő mozgalommá ez a természetszeretetre, természetvédelemre nevelő kezdeményezés.

A kora tavasszal virító leánykökörcsin megkapó szépségű növény, melyet sokan ismernek, szeretnek. A kékesibolya különböző árnyalataiban játszó feltűnően nagy virágok a még szalmasárga, látszólag élettelen gyepekben mindenkinek felejthetetlen látványt nyújtanak. Ez a bársonyosan szőrös vadvirág ma még hazánk jelentős részén elterjedt. Egyes előfordulási helyei kirándulók és fotósok tavaszi zarándokhelyévé váltak. Sokan óvják, ugyanakkor sajnos állományai - különösen települések közvetlen közelségében - fogyatkozóban vannak vagy akár már el is tűntek. A veszélyeztető tényezők között említhető a lelőhelyek beépítése, az egykor legeltetett termőhelyek becserjésedése, az illegális motocrossozás és quadozás, a gyepek télvégi felégetése, valamint virágainak leszedése és töveinek kiásása is.

Kökörcsin szavunk ótörök eredetű, az elfogadott magyarázat szerint a "kök", azaz kék szóból ered. A nemzetség tudományos neve - Pulsatilla - a harang alakú virágokra utal (pulsare = rázni, harangozni); a leánykökörcsin pedig tudományos fajnevét - grandis - feltűnően nagy virágai után kapta. Számos népi elnevezése - lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang, varjúkikerics - arra utal, hogy a magyar nép egyik régtől fogva jól ismert vadvirága. A növény minden része mérgező, de a népi gyógyászat egykor felhasználta: a virágából és leveléből készült teát asztmás görcsök és fejfájás csillapítására, valamint vesebetegségek, köszvény, csúz gyógyítására is alkalmazták. Egy 16. századi kódex tanúsága szerint juhok himlőjét gyógyították vele és festéket készítettek belőle.

Hazánkban a leánykökörcsin mellett további 4 kökörcsinfaj - a tátogó, a magyar, a fekete és a Zimmermann-kökörcsin - fordul elő. Mindegyik védett növény. A leánykökörcsin természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Az "Év vadvirága" kezdeményezés sikerének záloga az összefogás és tenni akarás. Botanikusok és nem szakmabeliek, hivatásos és amatőr természetvédők, pedagógusok és diákok egyaránt sokat tehetnek az év vadvirágáért. A leánykökörcsin, többi honos vadvirágunkkal együtt a nemzeti vagyon része, megóvása közös érdek és közös feladat.

Forrás: Greenfo.hu

Farkas Sándor - Molnár V. Attila

A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó növényünk, melynek "bundás" bimbói márciusban jelennek meg.

A virágok gyakran már a talaj közelében kinyílnak. A virágzás általában rövid ideig, mintegy 2-3 hétig tart, de még májusban is találkozhatunk virágzó példányokkal.

Az egész növényt "sűrűn álló szőrök borítják", ami megvédi a kora tavaszi fagyoktól. A halványkék vagy kékes-ibolya színű kehely alakú és általában felálló virága 6 sziromlevélből áll. A szirom levelek legalább kétszer olyan hosszúak, mint a porzók.

A nemzetség többi fajának virágai sötétebb árnyalatúak és - egy fajt (tátogó kökörcsin) kivéve - bókolóak.

A virágban található feltűnő sárga színű porzótömeg és a porzószerű nektárképző mirigyeiből áradó illat magához csalogatja a méheket és dongókat, gazdag nektárzsákmányt kínálva a megporzásért cserébe.

A páratlanul szárnyalt tőlevelek csak az elvirágzás után fejlődnek ki. Virágzás után a szár megnyúlik és megjelennek a páratlanul szárnyalt tőlevelek, valamint továbbra is megfigyelhetőek az örvösen álló keskeny sallangokra osztott fellevelek.

A termések repítőkészülékeikkel látványos bóbitát alkotnak. A repítőkészülékek segítik a magok terjedését, és egyben az "ültetésről" is gondoskodnak, mivel nedvesség hatására visszacsavarodnak, kissé befúrva a magot a talajba.

Hazánk középhegységeinek és dombvidékeinek számos élőhelyén, hegyi- és irtásréteken, sztyeppréteken, sziklagyepekben, kartszbokorerdőkben, homoki és lösz gyepekben megtalálható.

Mérgező növény, ezért az állatok nem legelik le. Érintése az érzékeny embereknél ekcémát okozhat. A népi gyógyászatban teáját asztmás görcsök és fejfájást csillapítására használták.

A magyar elnevezésben a kék színt jelentő ótörök "kök" szó rejtőzik.

Védett, természetvédelmi értéke 10.000,-Ft.

Közösségi jelentőségű (NATURA 2000) faj.

Forrás: vadonleso.hu