 |
Madárvideók: |
Búbosbanka |
 |
Nagy fakopáncs |
 |
Feketerigó |
 |
Fehér gólya |
 |
Széncinege |
 |
Füstifecske |
 |
A Varga-hegy (crosspálya)
Kóka község belterületétől kb. 1 km-re ÉK-re a Hajta-patak mellékága mellett helyezkedik el az úgynevezett Varga-hegy, melynek löszös talajú meredek lejtőjén- a hajdani legeltetés, illegális, majd legális motorozás, égetés ellenére - néhány hektár kiterjedésű löszpusztagyep (Salvio-Festucetum sulcatae) található. Hazánkban (de mondhatjuk, hogy Európában is) ezen élőhelyek léte, fennmaradása nagymértékben veszélyeztetett. A löszpuszták szinte elsőként kerültek művelés alá, a szántóföldi mezőgazdálkodás a pusztagyepek tápanyagban gazdag talaján (csernozjom) jött létre és fejlődött tovább. A síksági és dombvidék peremi löszpuszták jóformán nyomtalanul eltűntek, kicsiny maradványfoltjaikból, érintetlen mezsgyék növényzetéből következtethetünk fajgazdag, változatos élővilágukra. Jellegzetes löszpusztai élőhelyek még a löszös-agyagos dombvidékek meredek oldalfalú, erősen lekopott maradványterületei, melyek hazánkban már csak a Mezőföldön illetve éppen a Gödöllői-dombvidék peremén lelhetők fel.
A löszgyepek alapszövetét pázsitfűfélék alkotják (pl. barázdált csenkesz, kunkorgó árvalányhaj, stb.) A kora tavaszi aszpektus jellemző növénye a tavaszi hérics (Adonis vernalis). A löszgyepen május végén, június elején színes virágtenger díszlik (pl. mezei.és ligeti zsálya, magyar kutyatej, magyar szegfű, osztrák zanót, stb.) A vegetáció érzékeny a tiprásra, túllegeltetésre, már egyszeri drasztikus behatásra is jelentős gyomosodás léphet fel, amely azonban a káros hatás megszűnésével visszaszorul és az eredeti flóraelemek újból megjelenhetnek. A terület maradvány-jellegéből és kis kiterjedéséből adódóan speciális állatvilágról nem beszélhetünk. A száraz gyepekre jellemző gerinctelen és gerinces fajok közül- melyek között több védett faj is megtalálható- említést érdemel az itt élő ”töredék” ürge-populáció.
Az ürge Európaszerte kipusztulóban van, a Berni Egyezmény a fokozottan védett státuszú fajok közé sorolja. A Varga-hegy oldalának meredek löszfala a fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster) fészkelőhelye. Bejárásunk során 5-6 pár jelenlétét állapítottuk meg. Az Emberi zavarást nehezen tűri, így itteni állománya is folyamatosan csökken. Összegezve megállapítható, hogy a Kókai Varga-hegyen megtalálható védett fajok össz- természetvédelmi értéke meghaladja az egymillió forintot. Mivel a löszpusztai vegetáció további jellemző növényfajainak virágzási ideje május végére, június elejére tehető, szükséges kiegészítő botanikai felmérés elvégzése, melyhez Igazgatóságunk készséggel áll rendelkezésre.
A Kókai Varga-hegy természeti értékei mindössze 4-5 hektáros területen fordulnak elő, így országos védettségét- jelen ismereteink alapján nem tartjuk indokoltnak. Tekintettel azonban egyes védett értékek koncentrált jelenlétére, valamint arra, hogy Kóka község környékén hasonló vegetációjú terület nem ismert, a helyi védettség reális és ezt Igazgatóságunk szakmai szempontból messzemenően támogatja. Kérjük, hogy az Önkormányzat képviselő testülete a fentieket mielőbb vitassa meg és pozitív válasz esetén a helyi védettség kezdeményezése céljából vegyék fel a kapcsolatot a Pest megyei Önkormányzati Hivatal Környezetvédelmi és Területfejlesztési Osztályával. Csatoltan szives tájékoztatás végett, megküldjük az MME Kókai Munkacsoportja levelének másolati példányát.
Budapest, 1991. május 7. Üdvözlettel: Csapó András mb.igazgató
Mint a fenti levélből kitűnik 18 évvel ezelőtt íródott. Az akkori képviselőtestület nem szavazta meg a helyi védettséget, sőt 1993-ban ismeretlen személyek (számomra ismertek) a nevezett területet besorolták a kárpótlásra kijelölt területek közé és a földárverés során magánkézbe került. A kókai természetvédők elsőként érezhették a közmondás igazát finoman fogalmazva: ”szél ellen nem lehet vizelni” A Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság, MME kókai mcs. Önkormányzat és a motoros szövetség egyeztető tárgyalásának és a képviselőtestület határozatának dokumentum másolatai a munkacsoport birtokában vannak. Napjainkban a fent nevezett területen jól láthatóak a talajerózió nyomai a motorok kereke által vágott nyomvonalak mentén. A tavaszi hérics 1991-ben felmért 6-8 ezer tős állománya jó ha eléri a 2-3ezer tőt. Az árvalányhaj és az ürge eltünt a területről. A gyurgyalagok minden évben megjelennek, de a költésük kétséges (nem tűrik a zajt és a zavarást.) A peremterületen fészkelő madárfajok: citromsármány, sordéy, tövisszúró gébics, cigánycsuk, barátposzáta, karvalyposzáta, vörösbegy.
Kertész László