Kókai Falunap 2011. augusztus 20.

Helyi civil szervezetként résztvettünk a kókai falunapon augusztus 20-án, ahol lencsegulyással, kekszgolyóval, borral, üdítővel ásványvízzel láttuk vendégül az eseményre kilátogató MME tagjainkat és az érdeklődőket.

Szórólapokon, plakátokon mutattuk be az egyesület tevékenységét. Bemutattuk a kertekben, szőlőkben alkalmazható fészekodú típusokat, madáretetőket. Ismereteket szerezhettek arról is, hogyan kell kialakítani egy "madárbarát" kertet. Az adományként árusított tűzzománc kitűzőkből is szép számban fogyott, néhányan a csatlakozás feltételeiről is érdeklődtek.

Kertész László

Látványos gólyagyűrűzés a Tápió-vidéken

Június 11-én szombaton és 12-én vasárnap lezajlott a gólyfiókák jelölése a térség tizenhét gólyáklakta településén.

Szombaton borús, de kellemes időben kezdtük meg a munkát Gombán, a "Gólyafészek Óvoda" előtti fészeknél. 38-an kisérték figyelemmel a folyamatot, szülők, gyerekek, óvónők. A szerencsések és a bátrabbak a daruskocsi segítségével madártávlatból, a fészekben nézhették meg a kismadarakat. Viszont a lentmaradók is megsímogathattak egy gólyaifjoncot, mert egyet lehoztunk a fészekből. Az érdeklődők egy bemutatótáblán Közép-és Kelet-Európa gólyáinak vonulási útvonalát ismerhették meg, a másik tablón pedig a hazánkban meggyűrűzött gólyák megkerülési körülményeiről tájékozódhattak.

Ismereteket szerezhettek még a gólyák gyűrűzéséről, életkorukról, táplálkozásukról, élőhelyigényükről és a vonulásuk során rájuk leselkedő veszélyekről. A gólyákra veszélyt jelent többek között, a mezőgazdaságban használatos műanyag bálazsinór, amit a felnőtt madarak előszeretettel próbálnak a fészekbe beépíteni. Ebben a fészekben is kettő fióka volt belegabalyodva a zsinórba, az egyik el is pusztult ennek következtében. A másik madarat Karcza Zsolt, a Madárgyűrűzési Központ vezetője szabadította meg béklyójától. Sorban következtek a települések fészkei, volt aki csak néhány helyszínre jött velünk, de olyan is akadt aki végigkisért bennünket. Időnként 10-15 személyautó is követte konvojban a daruskocsit.

Az idei gólyaszaporulat kiemelkedőnek mondható, gyakori volt a négy-öt fiókás fészekalj. Szenzációszámba ment Göbölyjáráson a hat egészséges és jóltáplált fiókából álló fészek. Három új fészket is regisztráltunk. A gyűrűzött fiókák száma: 116 példány. Nem gyűrűzhető fiókák száma: 15 példány ( túl kicsik voltak). Három fészekben találtunk összesen 7 db. tojást, amiből valószínűleg még kelnek ki fiókák. 6 db volt a záptojások száma. Elpusztult fiókák száma: 4 példány. 6 fiókás fészekalj 1 volt Göbölyjárásnál a Gárdonyi utcában ( fejlett egészséges fiókák) 5-ös fészekalj: 8 db., 4-es fészekalj: 15 db, 3-as fészekalj: 6 db, 2-es fészekalj nem volt. 1-es fészekalj: 4 db. Három fészket üresen találtunk.

Jászfelsőszentgyörgyön a Fő utca 45 sz. alatt kettő jóltáplált fióka volt a fészekben annak ellenére, hogy a helyiek szerint az egyik öreg madár kb. 2 hete áramütés következtében elpusztult. A szemtanú útmutatása alapján megtaláltuk a gólya tetemét egy középfeszültségű vezeték alatt a falu határában, amiről fotókat készítettünk.

2010-ben Nagykáta-Alsóegreskáta-Birkacsárdánál lévő fészeknél az egyik öreg madár gyűrűzött volt, az idén ugyanaz a madár volt az egyik szülő. Tavaly és most is Szabó Tünde tagtársunknak sikerült lefotóznia. Gyűrűszám: HX747- Benei Béla tagtársunk gyürüzte meg fiókaként 2006. július 1-én Tápiószecsőn. Az eltelt idő: 4 év, 11 hónap és 11 nap. A két fészek 13 km-re van egymástól. A másik érdekesség: Június 12-én Göbölyjáráson a 311-es út Görgey u. sarkon lévő fészeknél a HX143 számú gyűrűt azonosította az egyik öreg madár lábán , ezt a gólyát fiókaként szintén Benei Béla jelölte meg Tápiószentmártonban 2004. június 10-én. A gyűrűzés és a megkerülés között eltelt 7 év és 2 nap. A fiókakori fészek és a mostani fészek között 1 km a távolság.

A kétnapos rendezvényt összesen 631 fő kisérte figyelemmel. Remélem, hogy a program résztvevői felejthetetlen élménnyel tértek haza és jövőre is eljönnek a nyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő Tápió-vidéki Gólya Road Show-ra.

Kertész László

 

 

 

Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. -

Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére...
Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy
Lovamat elérje.

Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.

És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sürű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.

Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.

Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Igy töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjuságom javát,
Azért kedvelem, bár se' tolla nem ragyog,
Se' szép hangot nem ád.

Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!

Szalonta, 1847. június 1 - 10.

Véget ért a "Fülemülék Éjszakája" rendezvénysorozat a Tápió-vidéken.

Az idén négy helyszínen szerveztük meg a túrát. Nagykátán 45, Tápiószecsőn 25, Tápiószelén 72 és végül Kókán 85 vendég és egy barátságos németjuhász kutya, Wisky vett részt.

Nagykátán az Alsó-Tápió patak mellet vitt az utunk, hallgattuk a madarak énekét, megcsodáltuk a nem régen érkezett honfoglaló hód rágásnyomait, láttunk a madarakon kívül legelésző őzeket, vadnyulakat, zsákmánya után lopakodó rókát. A távolban egy hollópár jellegzetes hangján fejezte ki nemtetszését velünk kapcsolatban.

Tápiószecsőn szintén az Alsó-Tápió közelében haladtunk, a fülemülék 50 méterenként kürtölték világgá sikeres területfolalásukat, a nádszegélyben "karicsolt" a nádirigó, pirregett a nádi tücsökmadár. Szerelmes kakukkok kisérték a csapatot, mivel bolondá tette őket hangjuk utánzásával a túravezető madarász. A nyárfák tetején vígan flótázott a sárgarigó. A távolban füleskuvik ismételgette bánatos füttyét a szürkületben. Egy jóakarónk a rendőrséget is a nyakunkra hozta, vajon mit csinálhat itt ennyi ember a koraesti órában?

Tápiószelén a Blaskovich múzeum kertjében rövid előadás előzte meg a sétát, a gyülekezés ideje alatt szólt az "erdő hangja" ,felcsendült a fülemüle szerenád c. zenemű, a kert fülemüléi lelkesen kontráztak. Virág Miklós Madárdal című versét Csákó Mihály ifjú tagtársunk mondta el. Utána az alsó osztályos tanulók madarakról szóló kedves előadását kisértük figyelemmel. A parkban az idős fák között kialakított ösvényen sétálva hallgattuk a madarak, fülemüle, énekesrigó, feketerigó, erdeipinty, zöldike, barátposzáta, tengelic, balkáni gerle, sárgarigó és a seregélyek énekét. A kihelyezett odúk nagy részében már fiókák voltak, a szerencsésebb vendégek láthatták a kifejlett tollazatú széncinege fiókákat, és az egyik D típusú odúban lévő seregélyeket.

Rendezvényünk utólsó állomásán Kókán, a gyülekezés ideje alatt szintén szólt az erdő hangja, a fülemüle szerenád, majd Szalay-Nagy Emese szavalta el Csanádi Imre, Fülemüle-ének című versét. Végül a fülemüléről hallgathattunk meg egy ismertetőt. Utunk során a következő madarak énekét hallottuk: zöldike, tengelic, énekes rigó, feketerigó, vörösbegy, berki tücsökmadár, nádi tücsökmadár, citromsármány, vadgerle, barátposzáta, csilpcsalp-füzike, kakukk, erdei pinty, seregély, sárgarigó, fülemüle. A Hajta-patak mellett szúnyogok hada rohamozta meg a társaságot, a szúnyogriasztó olajjal feltöltött viharlámpások nem sokat értek.

Az időjárás is kegyes volt hozzánk mindvégig, az utólsó napon Kókán viszont már erősen felhős volt az ég, a változás az esti séta főszereplőjét a fülemülét is lecsendesítette. Csak többszöri nógatásra, a hímek hangjának bejátszása után lettek aktívabbak. A felhők miatt az esemény zárásaként tervezett csillagászat elmaradt, amatőr csillagászaink nagy bánatára. De a természet már csak ilyen, hiába tervezzük meg előre a dolgokat, ritkán alakul az elgondolásaink szerint. Talán kárpótolt bennünket az akác és bodzavirág illattal telített jó levegő, a madárdal és a természet örök szépsége. A négy helyszínen összesen 227 érdeklődő vett részt. Remélem mindenki jól szórakozott. Viszont látásra jövőre!

Kertész László

 

 

Ébreszt szőke holdat
békák mélabúja, -
mindegyre a mámoros dalt
fülemüle fújja.

Ha nem éjféltájra,
hajnalszürkületre
megnémul a nemes madár,
lelohad a kedve.

Ha egyik nem, másik
tovább csatinázik,
ujjong-jajong rózsapiros
hajnalhasadásig.

Csanádi Imre

Madarak és Fák Napja rengeteg résztvevővel

Május 13-án a Madarak és Fák Napját közösen ünnepeltük a kókai általános iskolásokkal Kókán, a Felső-hegy határrész fenyveserdejében kialakított pihenőparkban.

A diákok a szabadban csodálhatták a természet szépségeit, a virágözönben pompázó akácokat és bodzabokrokat, gyönyörködhettek a madarak énekében, a virágszirmokon lakmározó pillangók, rovarok sokszínűségében. Megtudhatták azt is, hogyan, mikor és mi célból alakult ki ez az ünnep. Ismereteket szerezhettek lakóhelyük természeti értékeiről, kertünk madarairól, az odútípusokról, a téli madáretetésről és azt is megtudhatták, hogyan tegyük a kertünket madárbaráttá.

A közeli fészekodútelepen megnéztünk néhány madárlakot, testközelből láthatták az "év madarának" a széncinegének már kitollasodott fiókáit, illetve az odúból álmosan előbújó bájos kisemlőst, a mogyoróspelét. A kihelyezett plakátokon beazonosíthatták a látott ill. hallott madarakat, Kóka környékén előforduló kiemlősöket, gombákat, ősi háziállatfajtáinkat. Ismertettük a pihenőparkot körbeölelő fa és cserjefajokat is. Játékos természetismereti vetélkedőn adhattak számot tudásukról. Az eredményhirdetés után apró ajándékkal kedveskedtünk a résztvevőknek (könyvjelző, matrica, kártyanaptár).

Reméljük, hogy mindenki jól érezte magát ezen a kellemes májusi délelőttön és néhányan kedvet kaptak ahhoz, hogy csatlakozzanak a természetvédők táborához.

KL.

 

Május muzsikája

Langyos eső suhog a lombokon.
A vadgerlék szavaló-kórusa
átbúg a suhogáson. Figyelem:
milyen meleg és milyen monoton.
Öreg vagyok, s csúfolkodnak velem.
Azt búgják: Tavasz, tavasz, szerelem.

Ragyog a reggel.
Délre már borul.
Szél bókoltatja nyírfáim sorát.
Estére rojtos felhő komorul
s dörögve ontja sűrű záporát.
Villám villantja túl a hegytarajt
s lelkembe mámort lobbant, késeit.
Hallgatom ezt a gyönyörű morajt,
május felséges mennydörgéseit.

Áprily Lajos

Élőhely helyreállítás Tápióbicskén és Kókán.

Az elmúlt napokban két helyszínen tettük fészkelésre alkalmassá a gyurgyalagtelep partfalát. Megtisztítottuk a növényzettől, az üregek megközelítését akadályozó fűz és nyárfahajtásokat lemetszettük. A néhol omladozó falat függőlegesre igazítottuk.

A gyurgyalagok hamarosan visszaérkeznek Kelet- és Dél-Afrikából. Reméljük az idei időjárás kedvezőbb lesz számukra és a költésük is sikeresebb lesz mint a tavalyi esztendőben. KL

"Madárbarát Iskola" Tóalmáson.

Újabb taggal bővült az MME "Madárbarát Iskola" programja a Tápió-vidéken. 2010 októberében egy nagyméretű dúcetetőt, 2011. április 8-án 4 db. B típusú fészekodút, 1 db. C típusú , 1 db. D típusú odút és egy veréblakótelepet helyeztünk ki az iskola udvarán.

KL.

Odúkihelyezés Tápiószelén a Blaskovich Múzeum kertjében.

A tápiószelei Blaskovich Múzeum is csatlakozott az MME "Madárbarát Kert" programjához, ezért madárvédelmi eszközöket helyeztünk ki a múzeum parkjában. 1db nagyméretű dúcetetőt, 5 db A, 6 db B, 3 db C, 2 db D típusú fészekodút, ezenkívül 2db fakuszodút, 2db denevérodút és 1db veréblakótelepet szereltünk fel. A munka során több madárfaj látványában és énekében gyönyörködhettünk. Pl, csilpcsalp füzike, csicsörke, tengelic, zöldike, erdeipinty, csuszka, vörösbegy, széncinege,kékcinege, zöldküllő, mezeiveréb, örvösgalamb, szajkó, nagyfakopáncs, balkáni gerle.

KL.

Gólyafészektartó készítés.

Készülnek a fészektartók a Tápió-vidéken költő fehérgólyák részére Kókán, az MME Tápió-vidéki Helyi Csoport telephelyén. A következő napokban felszerelésre kerülnek, mert hamarosan visszatérnek gólyáink téli szállásukról a távoli Afrikából.

KL.

Békaterelő kerítés felállítása Farmoson.

Napos, tavaszi időben kezdte meg a békaterelő kerítés kiépítését Farmoson mintegy 70 természetvédő. Az összefogás szép példája a civil és a hivatásos természetvédők közös munkája. A kerítés rekordidő alatt elkészült, ez a létszámnak is köszönhető és a szükséges eszközök előkészítése is olajozottabb volt mint az előző években. Az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportot 25 fővel képviseltük a munkában.

Köszönet mindenkinek. KL.

Tájékoztató a békamentéshez >

 

Madárbarát iskola Kókán

Régi óhajom vált valóra a napokban, a kókai általános iskola is csatlakozott az MME "Madárbarát iskola" elnevezésű programjához. November 6-án saját készítésű madáretetőket, fészekodúkat és madáritatókat szereltünk fel az iskola udvarán. A program lényege, hogy a diákok végzik az etetők és itatók feltöltését, ellenőrzik a kihelyezett odúkban a madarak költését. A szükséges karbantartást is ők oldják meg a vezetőtanáruk és a mi segítségünkkel.

"A Madárbarát iskola alprogram a madárvédelem mellett egyedülállóan jó lehetőségeket kínál az iskola környezeti nevelési programjának, a tanmenetek és óratervek bővítéséhez. Emellett alkalmas a szakköri, tudományos diákköri, és szabadidő szervezési munka segítésére is" ( Orbán Zoltán MME társadalmi kapcsolatok igazgató).

Remélem, hogy a programban résztvevő tanulók közül mind többen ismerik fel a természetvédelem fontosságát és a későbbiekben belépésükkel növelik helyi csoportunk taglétszámát.

KL

Karácsonyi túra a Varga-hegyen.

A december 26-ra hirdetett kirándulásra a hó is megérkezett, így a résztvevők a havas tájban is gyönyörködhettek a túra során. A mínusz 5-6 fokos hidegben kevés madár került a szemünk elé, valószínűen menedéket kerestek a bokrok sűrűjében, illetve behúzódtak a lakott területeken felállított madáretetők közelébe. Az idén a cserjéken is kevesebb termés volt, mint az utóbbi években. A crosspálya előtti fasor egyik nyárfáján egy magányos egerészölyv kitartóan várakozott pocok vagy egérzsákmányára a szántóföld közelében.

A szélvédett domboldalon lévő galagonya és kökénybokrokban mezeiverebek, citromsármányok, erdei pintyek és zöldikék tanyáztak néhány feketerigó társaságában. Utunk során a Nagypincék előtti telepített fenyves mellett haladtunk el, ahol 1987 óta működik az egyik madárodú telepünk. Néhány odút kíváncsi harkályok rongáltak meg, fittyethányva az odú elején lévő védőlemeznek.

Kellemesen elfáradtunk a kb. 4 kilométeres terepi gyaloglás során, szerintem sajnálhatja aki nem jött el.

KL