Kertünk madarai

Nyaktekercs (Jinx torquilla)

16 cm, a harkályok rokona, de külseje és viselkedése kissé az énekes madarakra emlékeztet. Finoman mintázott tollazata távolabbról egyszínű szürkésbarnának látszik. Hátoldala és hosszú, kerekvégű farka szürke, barna és sárgás foltokkal és vonalakkal tarkított. Agyagsárga hasoldala szürkésbarnán sávozott. Lába harkályszerű, két ujj előre, kettő hátra irányul. Fejtollait felborzolva nyakát gyakran ide-oda tekergeti. Ritkán kerül szem elé, inkább éles hangja árulja el. Táplálékát gyakran a földön ugrálva keresi, rovarokat, hangyákat, hangyatojást eszik. Utóbbit hosszú, ragadós nyelvével szedi fel. Az ágakon keresztben ül, de a fatörzsön harkálymódra kapaszkodik. Röpte hullámvonalú. Hangja éles, vércseszerű ”ki-ki-ki” kiáltás, melyet óraszámra ismételget. Ligetes, rétekkel tarkított erdők, parkok, gyümölcsösök, kertek lakója.

Általában más harkályfajok által készített odúkat folalja el, de ritkán maga is készít odút. Az odú-költő énekeseknél később kezdi a fészkelést, ezért néha előfordul, hogy a már kotló mezei verebet vagy cinegét kilakoltatja az odúból. Május második felétől kezdődik költése. Másodköltése ha van, július közepére esik. A többi harkályféléhez hasonlóan nem épít fészket. Az odú csupasz aljára rakja 7-12 tojását. Kotlani csak az 5-7-ik tojás lerakása után kezd, ezért a fiókák között lényeges méretbeli különbség alakul ki. Főleg a tojó kotlik, a hím csak alkalmanként a déli órákban váltja fel. 12-14 napig üli a tojásokat. Ha a kotló madarat megzavarják, jellegzetes sziszegéssel, fejcsavargatással és a fejtető-tollak borzolásával reagál (innen ered a magyar neve). Táplálékának zömét a hangyák adják. Fiókáit kizárólag ezek lárváival, bábjaival, illetve kifejlett egyedeivel eteti (TÖRÖK 1992). Alkalmilag hernyókat, apró bogarakat és egyéb rovarokat is fog. Apró horgokkal ellátott nyelvhegye (ami szintén jellemző a harkályfélékre) segíti a hasadékokban, bolyokban élő táplálék összefogdosásában.

Hazánkban 20-25 ezer pár között változik állománya. A számára alkalmas élőhelyeken mindenütt megtelepszik, de sehol sem nagy számban. Magyarország déli területeire már március végén, északabbra csak április közepén érkezik. Őszi elvonulása szeptember második felére, október elejére esik. A telet Afrika trópusi tájain és Indiában tölti. A Magyarországon gyűrűzött nyaktekercsek közül eddig hat példány került meg külföldön, valamennyi a Földközi-tenger mellékén, augusztus közepe és október eleje között. Nálunk eddig finn és litván gyűrűs madarakat ellenőriztek áprilisban, illetve augusztusban.

Európában az úgynevezett csökkenő állományú fajok kategóriájába tartozik. Állománya szinte mindenütt fogyatkozik, hazánkban stabil. Mivel a parkok, öreg erdők, idős gyümölcsösök száma egyre csökken, szaporodását odúkihelyezéssel segíthetjük. Megtelepítéséhez a 32 mm-es bejárónyílású B típusú odú alkalmas. Védett madár, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Karvaly (Accipiter nisus)

27-37 cm, a tojó sokkal nagyobb, mint a hím. Valamennyi kisebb termetű ragadozó madártól megkülönbözteti rövid, kerek szárnya és hosszú farka. Az öregek melle és hasa hullámos vonalakkal sűrűn keresztsávozott. Csőrük kicsi, szemük és hosszú lábuk sárga. A hím hátoldala és a fejtető sötét palaszürke, arca rozsdaszínű, tarkóján világos folt látható. Melle és hasa vörösesbarnán keresztsávozott. A karvaly tojó hasonlít a héjához, de az utóbbi jóval nagyobb, farka viszonylag rövidebb és alsó farkfedői fehérek. A fiatalok barnásak, alsó felük szélesebb keresztsávokkal és kevésbé szabályosan mintázott.

A karvaly ugyanolyan vakmerő, ügyes ragadozó, mint a héja. Mesterien siklik a fák és bokrok között, rendszerint egészen alacsonyan. Hirtelen felemelkedve áldozatára mindig felülről vág le, olyan erővel és sebességgel, hogy prédáját ritkán szalasztja el. Főleg verebet és más kisebb madarat zsákmányol. Repülése: néhány gyors szárnycsapás, majd hosszabb siklások váltakozása.

Költés idején sokféle hangon szól: ”ki-ki-ki” vagy ”kü-kü-ki”stb.. Magyarországon a zárt erdőkben kis számban költ. Kedveli a fenyveseket, sík és dombvidéken egyaránt. Az Alföldön a bokrosokkal, ritkás facsoportokkal tarkított területeken mindenütt megtalálható. Májustól július végéig tart a kotlása és fiókanevelése. Évente egyszer költ, de a fészekalj korai pusztulása esetén pótköltése is lehetséges. Fészkét vékony száraz ágakból maga építi. A belső csészét finom anyagokkal béleli. A fészekanyagot a hím hordja és a tojó építi be. Fészke általában alacsonyan 6-10 méter magasságban van, a fatörzs mellett vagy egy vastag ág tövében, nagyobb ágvillában. Fészekalja 3-8 legtöbbször 4-6 tojásból áll. A kotlás 35 napig tart. A fiókák kikelése után a tojó őrzi őket, a hím pedig vadászni jár. Az elfogott madárzsákmányt a hím valamelyik tépőhelyén megkopasztja és csak ezt követően viszi azt a fészekhez. A tojó apró falatokra tépi a zsákmányt és úgy eteti a fiókákat, melyek négyhetes korukban elhagyják a fészket. Kirepülés után a szülők vadászni tanítják őket.

Szinte kizárólag a saját maga által elfogott apró madarakkal táplálkozik. A leggyakoribb zsákmányállata a házi és mezei veréb, a citromsármány és más pintyfélék. Télen a madáretetők környékén a gyakori széncinegét is megfogja. A tojó nagyobb mérete miatt a gerléket is képes elfogni. Annak ellenére, hogy télen nagyobb városainkban, falvakban is rendszeresen lehet látni, költési időben meglehetősen rejtett életet él. A kis létszámú hazai fészkelőállomány az elmúlt években kismértékben emelkedett. A Kóka környéki erdőkben kb. 2-3pár költ rendszeresen. A hazai állomány valószínűen állandóan nálunk tartózkodik. Télen az északról érkezőkkel létszáma megnövekszik, amit az is bizonyít, hogy számos gyűrűzött madarat fognak itt el. Eddig Finnországból, Észtországból, Lettországból és Oroszországból érkező példányok kerültek meg nálunk. Magyarországon jelölt madarakat Oroszországban, Lengyelországban és Finnországban találtak.

Mivel kizárólag apró madarakkal táplálkozik, korábban súlyosan mérgeződött a zsákmányállatok fogyasztotta rovarokon keresztül felvett különböző vegyszerektől (DDT és HCH szerek). Ez okozta egész Európára kiterjedő jelentős állománycsökkenését. E vegyszerek használatának csökkentése miatt ma már ilyen módon nem veszélyeztetett. Ennek ellenére, szinte minden fészekben található egy-egy záptojás. Gyakran fészekfosztogató emlősök, illetve madarak prédájává válnak tojásai vagy fiókái. A héja ínséges időben szintén zsákmányul ejtheti (BAGYURA és HARASZTY 1994). Sokszor előfordul, hogy zsákmánya üldözése közben ablaknak vagy másnak repül és elpusztul. Hazánkban 1982 óta teljes védelem alatt áll, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Csuszka ( Sitta europaea)

A legészakibb területek kivételével egész Európában, Észak-Afrika egyes részein, valamint Kis-Ázsiától a Csendes-óceánig elterjedt. Magyarországon a sík, domb-és hegyvidéki erdőkben, hullámtereken mindenhol megtalálható. Öreg lomberdők, elegyes erdők, ritkábban tűlevelű erdők fészkelője. Megtelepszik arborétumokban, nagyobb városi parkokban, erdőközeli kertekben is. Odúját március elején néha már februárban kiválasztja. Az odúban költő kis énekes madarak közül a legkorábban kezdi a fészkelést. Néha már március végén, általában azonban április első felében rakja le tojásait.

Június elején az állomány kisebbik része másodszor is költhet. Természetes vagy mesterséges fészekodúkban költ. (Kókán a Felső-hegyen és a Malomárok területén lévő odútelepünkön minden évben költ 1-2pár) A csuszka által elfoglalt odút már messziről meg lehet ismerni, mivel a bejáratot sárral körbetapasztva leszűkíti azt. A szabadonhagyott kissé ovális bejárónyílás magassága 31-33mm, szélessége 28-30mm. Ha mesterséges odút választ, akkor is körbetapasztja a bejárónyílást. Ilyenkor a nyílás körüli belső részekre vagy a tető hézagaihoz ragaszt sárcsomagokat.

Legszívesebben a 15-20 méter magasan elhelyezkedő természetes odúkban költ, de megtelepszik az alacsonyabbra kihelyezett mesterséges odúban is. Fészekanyagként fakérget, háncsot és leveleket hord össze. Kedveli a barkócafa pikkelyesen leváló vékony kérgét. Fészekalja 6-9 tojásból áll. A tojó az utólsó tojások lerakása után kezdi a kotlást és 14-18 nap múlva kelnek ki a fiókák. Háromhetes koruk után hagyják el a fészket, de még sokáig együtt marad a család és a szülők vezetésével a fészek közelében táplálkoznak.

A harkályokhoz és a fakuszokhoz hasonlóan főleg a fák törzsén és ágain keresi táplálékát. Ügyesen mozog fejjel lefelé is. A harkályokhoz képest a csuszka gyakrabban keresgél a vékonyabb és magasabban lévő ágakon. Szívesen mozog a fa törzsén csavarvonalban. Tölgyesben gyűjtött 3692 zsákmányállat elemzése alapján a költési időszakban fő táplálékát a lombozatban élő mezeipoloska-lárvák és a különböző hernyófajok alkotják. A táplálékminták nagy számban tartalmaztak iszapszúnyogokat, bársonylegyeket és fúrólegyeket is. Kisebb mennyiségben bogarakat (négypettyes hernyórabló, lágy-és ormányosbogarak), pókokat, hártyásszárnyúakat, fátyolkákat is fogyaszt (Csorba 1983, Vanicsek 1986, Török és Csorba 1986, Csorba és Török 1988, Török 1992, 1993).

Ősszel és télen az állati eredetű zsákmány mellett magvak és bogyók is gyakrabban szerepelnek táplálékában. Ebben az időszakban a cinegékkel közös csapatban keresi élelmét, de a párok mindig a költőterületük közelében maradnak. Az őszi és a téli időszakban kéregrepedésekbe, ághajlatokba, ágvillákba magokat, terméseket rejt el. Állandó madár, a párok télen sem válnak szét. Egész évben a fészkelőhely közelében maradnak és azt aktívan védelmezik a fajtársaikkal szemben. Hazai állománya stabil. Speciális táplálkozásmódja miatt erdőgazdaságilag jelentős. B típusú fészekodúk kihelyezésével telepíthető. Télen gyakran megfigyelhetjük a madáretetőknél is, ahol napraforgóval etethetjük. Védett madár, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.