![]() |
Az egerészölyv hangja: |
Madárvideók: |
Búbosbanka |
Nagy fakopáncs |
Feketerigó |
Fehér gólya |
Széncinege |
Füstifecske |
Békás ügyességi játék
Játszani öröm!
Márciusban idén is lesz békamentés Farmoson. Aki nem bír addig várni, annak figyelmébe ajánljuk ezt a mókás ügyességi játékot, ahol a békák a főszereplők.
Lengyel gyűrűs fekete gólya a Tápió-vidéken.
2011. március 27-én Gódor Miklós tagtársunk készítette az alábbi fotót a tápiószecsői halastavaknál. A képen egy gyűrűs fekete gólya látható. A fotót továbbítottam Benei Bélának, aki a helyi csoportunk aktív gyűrűzője. November 25-én kaptuk az értesítést az MME Madárgyűrűző Kozpontjából:
"Köszönjük, hogy gyűrűs madár megkerüléséről értesített. Az alábbiakban találja a madár gyűrűzési és megkerülési adatait. Amennyiben ezek között bármilyen hibát vagy pontatlanságot észlel, kérjük, tájékoztasson erről, vagy írja le az észrevételeit erre a lapra vagy egy másolatra, és küldje vissza a Madárgyűrűzési Központba."
Gyűrűzve ------------------------------------------------------------------
Jelölés Fémgyűrű: Gdansk VH8675
Jelölés Színes gyűrű adva: fehér 1P96
Faj Fekete gólya (Ciconia nigra) [1310]
Kor pullus [1]
Dátum 2004-06-21
Hely L.Mielno, Pniewy, Wielkopolskie, Lengyelország (PLWI 52°33'N 16°23'E)
Egyéb adatok
Megtaláló Tadeusz Mizera
Hivatkozás 2011/549
Megkerült -----------------------------------------------------------------
Jelölés Fémgyűrű: Gdansk VH8675
Faj Fekete gólya (Ciconia nigra) [1310]
Kor kifejlett [2]
Állapot Egészséges, és szabadon hagyva vagy engedve [7]
Körülmények színes lábgyűrű(k) alapján azonosítva [81]
Dátum 2011-03-27
Hely Tápiószecso (halastavak), Pest, Magyarország (HG48 47°26'02"N 19°37'27"E)
Egyéb adatok
Megtaláló Gódor Miklós
Távolság 615 km 158 fok (D-DK)
Eltelt ido 6 év 9 hónap 6 nap [2470]
Hivatkozás 2011/549
A madarat fiókaként gyűrűzték meg 2004. június 21-én Lengyelországban. A jelölés helyétől 615 km-re sikerült Gódor Miklósnak bizonyító erejű felvételt készíteni a vonuló fekete gólyáról. A jelölés és a megtalálás között 6 év, 9 hónap és 6 nap telt el. Ezúton is gratulálok Mikinek.
Kertész László

MME tagtoborzó felhívás!
Legyen Ön is tagja Magyarország legnagyobb természetvédelmi egyesületének! Lépjen be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe! Tagságával is támogathatja az MME Tápió-vidéki helyi csoportját.
Új belépők 2db. B típusú fészekodút és 1db. madáretetőt kapnak ajándékba a regisztrációt követően 10000 Ft értékben. Az éves tagsági díj tanulóknak és nyugdíjasoknak 2500 Ft. Családi tagság (szülők-gyerekek) 4500 Ft. Egyéni tag/felnőtt/ 4000 Ft. A regisztrációt és a tagdíjbefizetést követően az MME központ névreszóló bankkártya-formátumú tagsági igazolványt küld a jelentkezőnek.
A tagsági kártya felmutatásával 5-10-15-20-30%-os kedvezményt kap az MME partnereinél: pl.- ALTO-túrafelszerelések boltja, MME bolt, Líra könyvesbolt, stb. Negyedévenként ingyenesen kézhezkapja az MME folyóiratát, a Madártávlatot. A lap az MME tevékenységét, aktuális híreit bemutató írások mellett elsősorban madártani cikkeket közöl. Mit kínálunk még a felsoroltakon kívül?
- bekapcsolódhat a Tápió-vidéki helyi csoport munkájába
- ismereteket szerezhet lakóhelye természeti értékeiről
- a kirándulások során megismerheti a határneveket, fa-és cserjefajokat, lepkéket, bogarakat, madarakat, emlősállatokat.stb.
- programjainkon érdekes embereket ismerhet meg, akik elkötelezettjei a természetvédelemnek, új barátságokat köthet.stb.
- a tanulók a szerzett ismereteket hasznosíthatják további tanulmányaik során.
A tagságnak nem feltétele, hogy madártani ismeretekkel rendelkezzen, a programokon sem kötelező a részvétel. Aki fizeti a tagdíjat, kertjében néhány fészekodút kihelyez, télen madáretetőt üzemeltet, egész évben madáritatót, kertjét “madárbaráttá“ alakítja, már teljesítette a feltételeket. Természetesen mi szeretnénk ha minden tagunk aktív természetvédővé válna és szabadidejében bekapcsolódna a munkába.
Jelentkezni lehet: MME honlap: www.mme.hu /tag szeretnék lenni
MME Tápió-vidéki HCS: E-mail: kapcsolat {kukac} mme-koka.hu web: www.mme-koka.hu
Természetvédő üdvözlettel: Kertész László természetőr, MME Tápió-vidéki HCS titkár

Néhány jótanács a madarak téli etetéséhez
A madarak etetésének a kezdetét ne a naptárhoz, hanem az időjáráshoz igazítsuk. Ha novemberben még enyhe az idő akkor még nem kell. Ilyenkor még találnak elegendő természetes táplálékot. Ha viszont tartósan nulla fok alá esik a hőmérséklet és havazás is kialakul, akkor mindenképpen töltsük fel a madáretetőket. Az alkalmilag, néha-néha és rendszertelenül működő madáretetővel többet ártunk mint használunk. Ugyanis a környék madarait vonzza a kihelyezett eleség és ha éppen zimankós időben nem jutnak elegendő táplálékhoz, akkor éhen is pusztulhatnak. Tehát ha elkezdtük, akkor a tél végéig folyamatosan etessünk.
Enyhébb időben kevesebbet, zordabb időben több eledelt helyezzünk ki. A legjobb táplálék a cinegék, zöldikék, pintyek, tengelicek, mezeiverebek és más magevők részére a sok energiát tartalmazó napraforgó. Készíthetünk "madárkalácsot" is (olvasztott állati eredetű faggyúhoz napraforgót, diót, mogyorót keverünk egy edényben és hagyjuk megszilárdulni. Középen átfúrjuk és egy zsineggel, vagy dróttal felkötjük a fák ágaira. Készen is kapható kereskedésekben "cinege golyó" ezt is boldogan csipegetik a madárvendégek.
Vannak madárfajok, amelyek nem szívesen szállnak a madáretetőkre. Ezeknek az elsöpört talajra helyezzük ki a táplálékot. A feketerigóknak, fenyőrigóknak konyhai hulladékot, almadarabkákat, a pintyféléknek adhatunk ocsút, kölest, kukoricadarát. Az esetleg áttelelő vörösbegynek apró nyers húsdarabkákkal, vagy a madárkereskedésekben kapható lisztkukaccal kedveskedhetünk. Kiakaszthatunk a faágakra nyers húsdarabokat, tepertőt, marhafaggyút, főtt szalonnát (ne legyen sózott!), félbevágott diót, mogyoróval töltött műanyaghálót.
A fák ágcsonkjába szorított, vagy az ágakra felkötött kukoricacsöveken egy-egy nagy fakopáncsot, illetve balkáni fakopáncsot is megfigyelhetünk. A madáretetőkön nyüzsgő madarak látványa természetesen felkelti az éhes ragadozómadarak érdeklődését is és időnként elragadnak néhány apróságot. Madáretetőt magunk is készíthetünk, de ma már a bevásárlóközpontokban is megvásárolhatjuk, igaz ezek elég drágák és nem mindig megfelelőek. Viszont ingyen is hozzá lehet jutni egy praktikus szép és tartós madáretetőhöz, csak be kell lépni tagnak az MME Tápió-vidéki helyi csoportjába. Az új tagokat 2db B típusú odúval és egy madáretetővel ajándékozzuk meg.
Ha szeretnénk hogy tavasszal néhány madárfaj megtelepedjen a kertünkben, akkor helyezzünk ki számukra fészekodúkat, madáritatót, ültessünk fákat és bokrokat. Egyszóval tegyük kertünket "madárbaráttá" Gyereknek és felnőttnek egyaránt megkapó látványt nyújt az etetőkön nyüzsgő színes madársereg, különösen a meleg szobából az ablakon keresztül.
Kertész László
Tordon Ákos: Madár szálló
Havas téli nagy ég alatt
Vendégeim a madarak.
Kopognak már az ablakon
Jól élnek itt morzsán, magon.
Csipegetnek, eszegetnek,
Ha jól laktak elröppennek.
De holnapra visszajönnek,
Ablakomon beköszönnek.
Így élnek ők a nagy télben,
Vendégeim minden délben.
Meghálálják majd tavasszal
Madárfüttyel, madárdallal.

Telelő gólyáink védelme
Az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhatunk telelő fehér gólyákkal Magyarországon . Ezek a madarak az akár Dél-Afrikáig is elvonuló fajtársaikkal szemben az itthon maradás mellett döntöttek vagy elégtelen kondíciójuk, röpképességük miatt nem tehettek mást.
Ha sikerül túlélniük a tél viszontagságait, a következő télen is jó eséllyel maradhatnak helyben, mivel ekkor már meglehetős rutinnal, kidolgozott túlélési stratégiával rendelkeznek, amit nem kis mértékben a róluk gondoskodó embereknek is köszönhetnek.
Odútakarítás a kókai Malomárokban
Október 22-én odútakarítást végeztünk Kókán, a Malomárokban lévő odútelepünkön. A Hajta-patak mellékágának régi, kiszáradt medrét termetes fák, virágos kőris, fehér nyár, fekete nyár, fehérfűz, kocsányos tölgy, mezei juhar, vadcseresznye, vadkörte, dió, szegélyezik. Sok helyen a cserjék egy része is szinte faméretű! A cserjéket a feketebodza, kökény, galagonya, csíkos kecskerágó, mogyoró, vadrózsa és a kányabangita képviseli. A szerencsére az ember által ritkán háborgatott árokban őserdei hangulat uralkodik, kidőlt, elkorhadt, mohával, gombákkal, vadszőlővel, vadkomlóval és erdei iszalaggal benőtt fák és a változatos állatvilág felejthetetlen élményt nyújt a túrázónak.
Örömmel tapasztaltuk a különböző korú fafajok jelenlétét, ami a természetes erdőkre jellemző. A kínából származó bálványfa is megjelent a galériaerdőben, de terjedését mindenképpen meg kell akadályozni! Egy kb. 100 méteres szakaszon a fehérakácot is betelepítették. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében, kidolgozott és elfogadott Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszert (Á-NÉR) használjuk azzal a céllal, hogy adataink szabványosak (kompatibilisak) legyenek az országban folyó hasonló jellegű monitoring munkákkal. A Malomárok mentén négy élőhelykategória is fellelhető, úgy mint : J3= bokorfüzesek, J4=fűz-és nyárligetek, J5= égerligetek, J6= tölgy-kőris-szil ligetek.
Jelenleg 85 db. B típusú odú, 1 db. D típusú odú, 7 db speciális bagolyodú, és 3 db fészkelőláda van kihelyezve. Az odúk egy részét védett kisemlősök ( erdei pele, mogyoróspele, mókus) és a nem védett erdei egérfajok is birtokba veszik időnként. Az odúkban költő madárfajok a következők: széncinege, kék cinege, mezei veréb, seregély, csuszka, macskabagoly, füleskuvik, kuvik, búbosbanka. Hajdanán a mederre épített vízimalom őrölte a környék gabonáját 1945-ig. Tulajdonosa Stefanovics Mihály molnár volt, aki a kókai Pincesoron lakott.
A vízimalmot 1945 november 15-én hajnalban a németek felgyújtották. Fényképek nem maradtak fenn róla, ma már csak a romjai láthatóak. Többmázsás kőtömbök őrzik emlékét. A patakmedert az 1960-as években a korra jellemzően, hozzá nem értő módon "áthelyezték", 50-100 méterrel lejjebb új medret készítettek. Napjainkban csak a csapadékosabb években és hóolvadás után kerül víz az árokba. A víz hiányát a Ritva (D2= kiszáradó kékperjés láprét) területén sínylődő néhány égerfa is mutatja. A Malomárok és a mellette elterülő nádasodó alföldi mocsárrét, ( D4) patakparti és lápi magaskórós növényzet (D5) jelentős ökológiai értéket képvisel. A szántóföldek közé ékelődve zöld folyosóként köti össze a különböző élőhelyeket, köztük a Vár-hegy alatt lévő védett forráslápot is. Élőlények ezreinek biztosít táplálkozó, szaporodó és búvóhelyet.
Már a Natura 2000-es területek kijelölésekor megérdemelte volna a védettséget. 1993-ban a földárverések során több magánszemély tulajdonába került, a közeljövőben kezdeményezni fogjuk a helyi védetté nyilvánítását.
Kertész László
Európai Madármegfigyelő Napok Tápiószecsőn
Októberi nyár és szikrázó napsütés várta az érdeklődőket, az idei madármegfigyelő napokon a tápiószecsői halastavaknál. A kétnapos rendezvényt összesen 89 fő tisztelte meg részvételével. 60 madárfaj 709 példányát sikerült megfigyelni.
Sajnos, mivel a terület nem áll védelem alatt, a halevő madárfajok zavarása folyamatos volt. Annak ellenére, hogy kifejezetten kértük a vadászokat, legalább szombaton és vasárnap ne durrogjanak fegyvereikkel. A zavarásra érzékeny fajok messze elkerülték a vidéket. A parti madarakat 2 szürkecankó képviselte. A halivadéknevelő tavaknál minden évben megfigyeltünk ebben az időszakban néhány jégmadarat, most innen teljesen hiányoztak. Benei Béla tagtársunk a leghátsó tó végénél látott egy példányt.
A ritka fajok közül egy, a tó fölött átsuhanó halászsast és egy öreg réti sast figyelhettünk meg rövid ideig. Vörös gémből egy, kis kócsagból két példány került a távcsöveink elé. A vöcsökfélék közül a kis vöcsök és a búbos vöcsök volt látható néhány példányban. 17 dankasirály is tartózkodott a második tó maradék vizén. A nádas és a sás fölött pompás színezetű szitakötő fajok portyáztak rovarprédájukra várva. Atalanta és boglárka lepkék csapongtak a még nyíló vadvirágok közelében. A tavi és a kecskebékákat is megzavarta a jó idő, néha rázendítettek.
A túra végén amatőr csillagász tagtársaink speciális naptávcsövein, a napot lehetett tanulmányozni.
Kertész László
Áprily Lajos: Októberi séta
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kimélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.
Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.
A partot fűzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.
Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,
itt egy utolsót lobban még a nyár.
De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat és ezüst zenét.
Az ősz hárfás tündére jár a réten,
az ő húrjáról szól a halk zene.
Most át fog jönni: árnyékát sötéten
pallónak átveti a jegenye.
70 résztvevő az őszi kikerics túrán
Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy az egyébként is csapadékos 2010-es év egyik legborongósabb hónapja a szeptember volt. Ez lett a veszte a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által első alkalommal meghirdetésre kerülő őszi kikerics túrának is, amit akkor a rossz idő miatt sajnos le kellett mondani. Idén azonban a szervezők egyre nagyobb bizakodással várták a szeptember 17-i dátumot, hiszen a meteorológusok meleg, derűs, már-már nyárias időjárást jósoltak a túra napjára.
A tápiósági általános iskola parkolójában gyülekező érdeklődők türelmetlenül várták az indulási "parancsot", azonban az útvonal első szakasza sokak lelkesedését letörte. Ugyanis a hetek óta tartó nagy szárazság miatt az Úri-patak völgyébe vezető löszmélyútban gyalogló tömeget néhány perc alatt a felvert lösz lisztporhoz hasonló felhője takarta be. Egy idő után már csak krákogó gyerekek és felnőttek halvány sziluettjét lehetett látni, miközben mindenki a ruhájáról próbálta levakarni a finom port.
Egy órányi kimerítő menetelés után igazi felüdülést jelentett a festői völgyben alattunk elterülő Úri-halastó megpillantása, melynek gátján a csapat kicsit kipihenhette magát. Közben a túrázók "gerincét" alkotó madarászok kiszúrtak egy magasan keringő halászsast, melynek megfigyelése mind az érdeklődő laikusok, mind a madarakhoz kicsit jobban értők számára hatalmas élményt jelentett. Sajnos ezen kívül csak egyetlen szürke gém gubbasztott a nádas szélén, más madár nem tartózkodott a majd 100 ha-os tavon (?).
Innen már csak néhány száz méter választott el bennünket a túra névadójának választott őszi kikerics első állományától. A szépen lekaszált réten több száz rózsaszín virág pompázott (később még tízezerszámra láttuk őket!), bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kikericsek többsége már elvirágzóban volt. A szeptemberi kánikula itt is megtette a hatását, hiszen ilyenkor még java virágzásban kellett volna lennie kedvenc növényünknek. A hervadozó kikericsek mellett azonban sok más őszi virágban is gyönyörködhettünk: ilyen volt a réti imola, a festő zsoltina, vagy a szürke aszat.
A túra végpontját jelentő Török-hídig még jó órás séta várt ránk a tűző napon, azonban a Gombai- és Úri-patak találkozásánál látható, négy év híján 200 éves kőhíd árnyékában mindenki hűsölhetett egy keveset. Már csak azért is, mert a patakban egy liter víz, annyi sem csörgedezett, így azonban a vállalkozó kedvűek legalább a híd alatti boltíves nyílásokat is végigjárhatták..
Ezt követően még megnéztünk egy dombvidéki környezetben ritkán látható szikes-sós növénytársulást sóvirággal, sziki őszirózsával, bárányparéjjal, majd egy 2 kilométeres pororos löszmélyutat magunk mögött hagyva (dejá vu) az előzetesen meghirdetett időpontnál majd egy órával később pikk-pakk meg is érkeztünk Tápióságra.
Néhány információ a túráról:
- A túra időtartama 4,5 óra volt.
- Résztvevők száma: 70 fő.
- Legfiatalabb egy 5 hónapos kisfiú volt, míg a legidősebb résztvevő életkorát nem kérdeztük meg..
- A túra alatt megtettünk 9 kilométert, melyből 4 km poros földút volt, míg 5 km üde kaszálórét.
- Két védett növényfajt sikerült megfigyelnünk: mocsári csorbóka és kisfészkű aszat.
- Legritkább állatfaj az Úri-halastónál megfigyelt halászsas volt, mely a magyar madárvilág fokozottan védett tagja.
- A túra során fentieken túl hallhattunk a kaszálások természetvédelmi vonatkozásairól, a 20 kV-os vezetékoszlopokra felszerelt madárvédő papucsokról, a középkori Só-út jelentőségéről, a tájidegen, invazív növényfajok terjedéséről, vagy a lösz kialakulásáról.
Köszönet az MME Tápió-vidéki helyi csoportjának, akik nagy segítséget nyújtottak a szakvezetésben!
Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet
tapio@dinpig.hu
Első mecénásunk
Mecénás
A művészeknek és a művészeteknek anyagi pártfogója. Az elnevezés Maecenas római lovag, Horatius és Vergilius támogatója nevéből vált köznévvé. Mecénásra a középkor művészeinek is gyakran volt szükségük. Hazánkban ezt a szerepet napjainkban állami intézmények látják el, nemcsak a művészetek, hanem a tudomány és a szakképzés területén is.
De mint a példa is mutatja, napjainkban is vannak mecénások!
Lutischán Ferenc kókai tagtársunk az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportjának első anyagi támogatója, 50 000Ft-ot adományozott az általunk legyártásra kerülő gólyafészektartó szerkezetek anyagának megvásárlásához. Ebből az öszegből 5db. fészekkosarat fogunk elkészíteni, melyek az ősz folyamán felszerelésre kerülnek a Tápió- vidéken.
Köszönjük Tagtársunk nagyvonalúságát!
KL.
Egész éves itatás és madárfürdő
Amikor egy új helyszínen indul el a Madárbarát kert program, óhatatlan elvárás, hogy a madarak egyből használják az odúkat, etetőket. Az igazság azonban az, hogy időre van szükségük ahhoz, hogy a számukra kedvező változásokat észrevegyék. Ez különösen a növényzetben rejtettebben elhelyezkedő odúk esetében igaz, így nem ritka, hogy a kihelyezés évében ezek lakatlanok maradnak. Az itatás nemcsak a Madárbarát kert program egész évben végzendő aktív madárvédelmi tevékenysége, de egyben a madarak gyors odaszoktatásának legjobb módszere is.
Ennek legfontosabb oka, hogy az itatókhoz mindig több madár jár, mint ahány a közelben költ. Különösen a nyári kánikulában gyakori jelenség, hogy akár kilométernyi távolságokról is érkeznek madarak a vízzel állandóan feltöltött itatóhoz. Amennyiben egész évben itatunk, a madarak állandó vendégeink lesznek, így nagyobb az esélye annak is, hogy a többi madárvédelmi eszközt is igénybe veszik.











